A napközben simogató langyos napsugarak azt a megtévesztő illúziót keltik bennünk, hogy kint kellemes őszi idő van, de amikor kilépünk a szabadba bizony összehúzzuk magunkon a kabátot.
Éppen ezért, ha délután megérkezik a család, és apával, meg a kicsi Babszem Jankónkkal sétálni szeretnénk menni, igencsak elkél a télikabát, sapka, kesztyű. Igen, kesztyű...
A problémával akkor szembesültem, hogy egyetlen ilyen kis alkalmatosság sincs a szekrényben, amikor tegnap rá akartam Ádámra adni egyet. Pedig határozottan emlékszem, hogy a lányoknak volt... Sebaj, még mindig maradt a kis sapka fonalából vagy 15 gramm, úgy gondoltam elég egy párra, hiszen aprócska kezekre lesz.
Ilyen lett a kicsi manókesztyű:
2 megjegyzés:
Tényleg hideg van, és Jankám is hiányolja a kesztyűt az esti sétánknál. Nagyon aranyos kis kesztyűcske lett. Biztosan kellemesebb így a séta. :)
Köszi!
Így már nem fázik a két kis kezecske.;)
Megjegyzés küldése