Lepkefarm - baba-mama találkozó

Ezeket az apró kis pillangókat készítettem az elmúlt napok során nagyon kedves ismerőseimnek emlékbe, mert ugyanis ez volt az első alkalom, hogy nem csak interneten, hanem személyesen is találkozhattunk. Mindannyiunknak hasonló korú kisbabáink vannak, és együtt töltöttünk egy nagyon kellemes délutánt, ahol kicsit közelebbről is megismerhettük egymást. Nagy élmény volt számomra.

Ahányan csak vagyunk mind különbözünk, de a közös bennünk az, hogy egykorúak a gyermekeink, hasonló problémákkal küzdünk, és ez egy kicsit összeköti a mindennapjainkat.

Puszi Nektek mamák és babák!!

Horgolószerszám-tartó

A mei tai maradék anyagából készült ez a horgolótű- és ollótartó alkalmatosság. Éppen ideje volt, hogy beköltöztessem a horgolószerszámaimat egy ilyenbe, mert amerre jártam a lakásban, mindenhol volt egy-kettő.

Kitekerve..

...betekerve

Úgy sajnálom, hogy nem látszik jól a színe az anyagoknak, a felhők tehetnek róla (meg az, hogy még sokat kell a makrós fényképezést).

Babahordozó - mei tai

Úgy látszik, ezúttal mégsem úgy lett, mint ahogy előre megjósoltam, a következő bejegyzésre nem kell heteket várni.:)

Végre elkészült a régen vágyott babahordozóm , amit tőlünk keletebbre mei tai-nak hívnak.
Formatervezett gyönyörűség, eszméletlen kényelmes és nem mellékesen nagyon-nagyon szép, legalábbis szerintem. Annyira örültem, mikor rátaláltam a mintájára és szerencsére tudtam hozzá venni megfelelő anyagot is.

Megjegyzem azért, hogy volt az anyaggal egy kis csúsztatás, mert az egyszínű anyag itthon jobban megnézve nem is volt egyszínű, a festése nem sikerült igazán. Irgum-burgum... kaphattam volna rá egy kis árengedményt. Törhettem a fejemet, hogy hogyan forgassam úgy az anyagot, hogy a végeredményen ne látsszon az anyaghiba.:(

Mivel többet horgolok, mint varrok, elsőre eléggé kemény diónak bizonyult, ami alapvetően a varrási tapasztalataim hiányának volt köszönhető. Ilyen volt, hogy hogyan kell vatelinnel bélelt anyaggal dolgozni, párnázott derék és vállpántot csinálni, és rá kellett jönnöm, hogy a varrónőnek nem egy legjobb barátja van a varrógépe, hanem kettő, a vasalója is.

De sebaj, minden bosszúságot félretéve meg vagyok elégedve vele, remélem sokáig fogom tudni majd használni.

Színe - ez látszik majd kívülről,
ha nem használjuk a kapucnit,...

...és amikor használjuk.

Visszája - ide ül majd Ádi baba

Be van borulva most nálunk, ezért nem jók a fényviszonyok, hogy igazán jó képeket készíthessek, ezért 1000 bocs, és egy anyamaci, de ha tudom majd kicserélem őket.

Mini elefánt

Nincs mit tenni, ezek szerint ez már így marad. Ha elkezdek bejegyzést írni, akkor egyiket a másik után, majd jó hosszú szünet következik és lehet várni, hogy mikor ér utol újra az írhatnék. (Mondjuk ez túlzás, mert sajnos nem vagyok túl bőbeszédű ha írni, illetve ha beszélni kell. Ez nálunk a többiek kenyere.)
Eszembe jutott, hogy van még egy kis családtag, akit nemrégiben készítettem, csak a gyerekek ugye mindig egyből széthordják a játékokat a lakásban, ahogy megkapják őket.

Ő lenne Trombi, a minielefánt. Érdekessége talán az, hogy nem darabokban horgoltam, hanem az egész egyben készült, és ő is arra vár, hogy beszerezzem azt a bizonyos fekete fonalat, hogy a szeme olyan legyen, amilyennek a gyerekek szeretnék.

Nem tudom, melyik profil az előnyösebb?

Az egész elefánt nincs több, mint 8 cm, igazi kis marokjáték, apró kezekbe való.

Kis segítségem

Majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy volt nekem ám a fényképezésnél egy kis segítségem is.
Madzagnak hívják, a mi mindenlében kanál, kotnyeles kiscicánkat, aki asszisztensemként mindenhová követett, ahol a fényképeket készítettem. Származását tekintve játszótéri keverék, anyukája perzsa cica, ezért az ő szőre is olyan pihe-puha, selymes, mint a bársony, igazi kis játékos szőrgombóc.

Íme Madzag uraság:

Mellesleg ő rágcsálta meg a képen látható korábban gyönyörű szép aloe verámat, azért ilyen lukacsos szegénynek a levele.

Nem is tudtam, hogy a macskák szereteik az aloe verát...

Nyaralás alatt történt...

Elég régen voltam már megint, de sebaj, mert annál több dolog készült ez idő alatt. Sokat voltunk Balcsin, ahol mi a legkisebbel nem igazán tudtunk résztvenni a nagyok játékában, ezért, hogy ne csak úgy teljen az idő kezembe fogtam a horgolótűmet és végre sikerült befejeznem a hullámos takarót, illetve készült egy-két játék is.
A hullámos takaró citromsárga, narancssárga, bordó, világoskék, sötétkék színekből igazán vidám, szemet gyönyörködtető látványt nyújt, Ádi éppen ezért nagyon szereti.

Nagyon szeretek játékokat készíteni, igazán jó érzés, ha egy-egy ilyen elkészült apróság mosolyt varázsol a gyerkőceim arcára. Így történt ez most is. Először egy kék pacit készítettem, aminek később lett testvére is.

Később arra gondoltam, hogy a takaróból megmaradt fonalakat is fel kéne használni, így készült ez a viráglányka csücsi:

A sapija éppen olyan szivárványos, mint a ruhája, és a szirmok mögött a feje búbján is ezek a színek futnak körbe úgy, hogy a közepe sárga, mint egy kis virágé.

Annyira tetszik ez a csücsikészítés, hogy még biztosan fogok néhányat csinálni. Vásároltam augusztusban rengeteg pamut fonalat mindenféle színben és árnyalatban, azok fognak következni nemsokára.

Zsiráf is készült, meg medúza. A medúzát nem mutatom be újra, mert már szerepelt egy másik bejegyzésben, de íme a zsiráf, aminek még nem igazán tetszik a formája, tökéletesítenem kell a mintát az elképzeléseimnek megfelelően, de így is nagyon aranyosra sikerült. A szemeit, illetve a kis pofáját valószínűleg újra kell varrnom fekete fonallal, mert a gyerekeim azt az egyet kifogásolják rajta.

Zsiráf Zsazsi