2010. április 26., hétfő

Babatakaró - másképpen

Tegnap Kiserinek hála elkészítettem azt a babatakarót, hordozót, vagy nem is tudom, minek nevezzem, amit az első hűvösebb napokon használni szeretnék, ha a kicsi megszületik. Amikor apa meglátta a szabásmintát, elég értetlenül állt felette, nem igazán tudta elképzelni, hogy mi is lesz ebből.
Szerintem nagyon praktikus, jól használható 'ruhadarab'. Arra gondoltam, hogy még egy kicsit feldíszítem, mert nem az igazi, hogy a tépőzárak varrásai látszanak, és a kis feje feletti részre is kéne még valamit tenni, hogy még aranyosabb legyen. Ettől függetlenül nagyon meg vagyok vele elégedve.














Annyira szuper, mert a lábkiképzésének hála be lehet benne kötni a babót a babahordozóba.
Ha valaki kedvet kapna a megvarrásához, képeket kiserinél láthat még, a szabásmintát pedig innét töltheti le.

2010. április 14., szerda

Kislányos lábbeli

Végre elkészült a kisebbik kislányom mamusza is.  Nagyon jó ez a minta, nem annyira hegyes az orra, mint a másiknak, amit a múltkor csináltam. Tegnap már felpróbálhatta az egyiket, fél lábon ugrált benne, mert azt mondta, hogy milyen szuper balettcipője lesz, és legyek szíves minél hamarabb befejezni a másikat is.
Hát tessék:






Lehet, hogy a talpára fogok varrni valami olyan anyagot, ami jobban tapad, mert ez így eléggé csúszik a parkettán és a kövön.

2010. április 7., szerda

Tavaszi ajtódísz

Végre elkészült az ajtódísz, amit már egy hete elkezdtem. Szerettem volna húsvétra az ajtóra akasztani, de sajnos ember tervez, Isten végez, nem jött össze.
Remélem tetszik:


Nagyon-nagyon szeretem a virágokat!!!!

2010. április 5., hétfő

Pillanatfelvétel

Az ígéretekkel csak az a baj, hogy nagyon könnyű őket nem betartani. Arról volt szó, hogy új bejegyzést készítek az új, elkészült apróságokról, amiket még húsvét előtt sikerült befejeznem, de sajnos nem így lett.
A két nagylányomat a mamáék elvitték hosszúhétvégézni, és apa nekik adta a fényképezőgépünket, hogy a kis élményeikről minél több képet tudjanak készíteni. A képes beszámoló feltöltése ezért késik pár napot.

De ha már itt vagyok, akkor mesélek egy kicsit.

Húsvét vasárnap töltöttem be babócával a 37. hetet. Már nagyon várja az egész család apróságunk megérkezését, rólam nem is beszélve, mert már elég szűkös kettőnknek a hely. A héten voltam doktorbácsinál, aki azt mondta, hogy már bármikor jöhet a kis lurkó, úgyhogy tűkön ülünk.
Hiába estem már át ezen kétszer, még mindig sok minden úgy hat rám, mintha még nem éltem volna át, ilyenek például az ultrahang vizsgálatok. Mindig nagy élmény volt, látni, hogy minden rendben, minden megfelelően működik, és nem utolsó sorban, hogy milyen tündéri aranyos manócska lakik a pocakomban!

Ő itt Ádám baba, ahogy édesdeden alszik:






A nagylányok is ott voltak minden alkalommal velünk az ultrahangokon, jó volt látni, hogy mennyire érdekli őket a kistestvér. Egyébként szerintem a legjobb korban vannak 8 és 11 évesen, mert tényleg mindenre vevők, kíváncsiak, érdeklődők, már értékelik ezeket az eseményeket, szóval nagyon jó közönség, és szerencsére nagyon várják családunk legújabb tagját.