Eljött az első...

............SZÜLINAP!

Egyszerűen imádom ezt a kiskölköt!
Mindig is tudtam, hogy nekem három gyerkőc kell, és hála az égnek így is alakult. Ajándék, aminek kimondhatatlanul örülök.
Nincs még egy ilyen dolog, ami ekkora boldogságot, ennyi örömöt tud okozni az embernek, mint egy kisgyerek. A ragaszkodása, az önzetlen, feltétlen szeretete, amivel egyszerűen levesz a lábamról. A nyíladozó értelme, hogy már ennyi idősen is milyen okos, hogy minden érdekli, és ahogy mindenre azokkal a hatalmas, csodálkozó kék szemeivel néz. Ahogy megtanult kacsintani, megmutatni az okos fejecskéjét, utánozni a kutyust - azóta minden szőrös négylábú vau-vau - pápá-t és gyere-gyere-t inteni, pogácsát sütni, énekelni, mutatni, ahogy a tik-tak óra megy, és még sorolhatnám.... Egyszerűen oda vagyok érte, ő lett életem nagy szerelme (nagykislány, kisnagylány és persze apuci mellett :-))
De igazán....

Ajándék volt a 9 hónap, amíg várva-vártuk a nagytesókkal együtt, hogy mikor találkozhatunk már végre egymással, és ajándék volt a születése is, ami amilyen gyorsan lezajlott, olyan mély élményt hagyott bennem.
Megszületése óta minden nap eszembe jut, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ő is az enyém lehet, és egy aprócska ember felcseperedésének már harmadszor lehetek részese.

Igen...
Mostantól minden évben, április 27-én reggel 8:28-kor újra és újra eszembe fog jutni a csoda, amivel az élet megajándékozott.

Tesók :-)

Hmmmm................fincsi!