Pillanatfelvétel

Az ígéretekkel csak az a baj, hogy nagyon könnyű őket nem betartani. Arról volt szó, hogy új bejegyzést készítek az új, elkészült apróságokról, amiket még húsvét előtt sikerült befejeznem, de sajnos nem így lett.
A két nagylányomat a mamáék elvitték hosszúhétvégézni, és apa nekik adta a fényképezőgépünket, hogy a kis élményeikről minél több képet tudjanak készíteni. A képes beszámoló feltöltése ezért késik pár napot.

De ha már itt vagyok, akkor mesélek egy kicsit.

Húsvét vasárnap töltöttem be babócával a 37. hetet. Már nagyon várja az egész család apróságunk megérkezését, rólam nem is beszélve, mert már elég szűkös kettőnknek a hely. A héten voltam doktorbácsinál, aki azt mondta, hogy már bármikor jöhet a kis lurkó, úgyhogy tűkön ülünk.
Hiába estem már át ezen kétszer, még mindig sok minden úgy hat rám, mintha még nem éltem volna át, ilyenek például az ultrahang vizsgálatok. Mindig nagy élmény volt, látni, hogy minden rendben, minden megfelelően működik, és nem utolsó sorban, hogy milyen tündéri aranyos manócska lakik a pocakomban!

Ő itt Ádám baba, ahogy édesdeden alszik:

A nagylányok is ott voltak minden alkalommal velünk az ultrahangokon, jó volt látni, hogy mennyire érdekli őket a kistestvér. Egyébként szerintem a legjobb korban vannak 8 és 11 évesen, mert tényleg mindenre vevők, kíváncsiak, érdeklődők, már értékelik ezeket az eseményeket, szóval nagyon jó közönség, és szerencsére nagyon várják családunk legújabb tagját.