Mézes sütés

Mint ahogy ezzel olyan sokan vagyunk, a karácsonyvárás elengedhetetlen ténykedései közé tartozik a mézeskalács készítés, ezért a tegnap délutánt ennek a tevékenységnek szenteltem. A tészta már két napja szikkadt a hűtőben várva jobb sorsát, ami ha késve is, de csak beteljesedett. Az idén kipróbált tésztából - mert még nem találtam meg az igazit - a lehető legegyszerűbben készítettem hát, inkább mézespuszikat, mint kalácsot. Az amúgy is nagyon lágy tésztát lisztezett gyúródeszkán apró gombócokra porcióztam, amik a meleg sütőben ilyen kis puszedlikké szelídültek.
Azt az isteni illatot, ami ilyenkor bejárja a lakást! Hmm..........
Aztán este, mikor apa és a két lány hazaérkezett, nagykislány és kisnagylány elkezdett nyúzni, hogy nem baj, hogy van vacsi, de ha lehet, akkor ők inkább a frissen sült mézespuszikból ennének. Miért is ne, hiszen egy évben csak egyszer készítem ezt a finomságot, így ez lett a vacsorájuk. Írókázásra nem hiszem, hogy idén sor kerül, inkább csak ilyen egyszerű díszítést kapnak, mint ezek:

A csokison kívül készültek még gőz felett felvert tojásfehérjébe mártott tetejűek is, mert ilyet gyerekkoromban a nagymamám rendszeresen készített karácsony előtt.

Látszik, hogy ez volt az első pár darab, nem sikerült túl szépre a hab a tetejükön, de az ízük...

Később alakult a technikám, az eredmény sokkal-sokkal szebb is lett.