Különös kérdés :)

A kisebbik leánykám a következőt kérdezte reggel a nővérétől:
- Stella, kimegyünk reggeli után deret taposni?
- Hogy micsodát? - kérdeztem.
Pedig én is voltam gyerek, de nekem nem okozott akkora élményt a megfagyott harmatos füvön való járkálás, mint nekik.
Apával hétköznap általában jó korán indulnak, és amíg elérnek az autóig - mint utóbb kiderült - ezt a számukra felettébb nagy élvezetet nyújtó tevékenységet folytatják. Ma őszi szünet lévén kicsit később keltek, de muszáj volt kimenni deret taposni(:)).
Ebből is látszik, hogy bár mindig azt mondjuk, hogy a mai gyerekek már nem olyanok, mint régen, koravének, túl hamar felnőnek, de ennek ellenére azért megvan bennük a gyermeki lelkület ahhoz, hogy az ilyen, amúgy jelentéktelen apróságokban is örömüket leljék.
Csak azt kívánom, hogy legyen ez így még jó sokáig!