2010. október 1., péntek

Francia sapka! - kiáltotta...

Leltároztam itthon a maradék fonalaimat, és találtam gyönyörű sötétzöldet, és kivizöldet. Egyik sem volt annyi, hogy egyedül elég lett volna bármihez, ezért összeházasíítottam őket, és így született ez a sapka-sál szett a nagyobbik lányomnak.

'Francia sapka!' -kiáltotta, és már kapta is ki a kezemből, hogy beálljon a tükör elé, és felpróbálja.
'Anya, mindenki rám fog irígykedni, ez olyan szuper!'
Húzta jobbra, húzta balra, aztán hátra, majd kipróbálta úgy is, hogy teljesen lehúzta a fejére. Én meg annyira örültem, hogy örömet tudtam okozni Neki, hiszen nem mindig könnyű egy kiskamasszal, és sokszor nem árt tudtára hozni, hogy az ember mennyire szereti.
Nem kell ehhez minden esetben pénzért venni bármit is, elég, ha rááldozunk egy kis időt, és energiát, AZ SOKKAL TÖBBET JELENT.

A sál nem is igazi sál, inkább nyakmelegítő, de nekem sokkal jobban tetszik, mert nem lóg össze-vissza a két vége, hanem a virág mögött egy kis patenttal kapcsolható egymáshoz a két rész.



0 megjegyzés: